Történelem és az Öreg Híd
A Mostar-i Öreg Híd (Stari Most), immár csak a nevében öreg. A balkáni háborúnak köszönhetően 1993-ban odaveszett... A Világörökség része.

A kőhíd megépítését I. Szulejman rendelte meg 1557-ben. Tíz év alatt készült el. Abban az időben a híd technikai bravúrnak számított, mivel ez volt a leghosszabb egynyílású híd. 30 métert hidal át és az ív 23 méter magasra emelkedik a Neretva folyó átlagos vízállásához mérten.

A 1992-ben induló boszniai háború során a bosnyákok és horvátok közösen 18 hónapon át sikerrel ellenáltak a szerb ostromnak. Rögtön az ostromot követően a horvát katonák a bosnyákok ellen fordultak, aminek egyik következménye volt a szimbolikus összekötő híd Neretvába lövése. A romboláson egy horvát tank „dolgozott". 1993. november 9-én délután fél négyre a 450 éves emlékhíd néhány óra elteltével teljesen megsemmisült.

A háború végén azonnal megkezdődtek a híd újjáépítésére tett előkészületek. Egy éves kutatómunkát követően maga a munka is megkezdődött. Magyar SFOR alakulat búvárai emelték ki a híd darabjait a folyóból. Nem volt kockázatmentes feladat. Túl a művelet nehézségén, az aknamenetesítés is komoly kockázatokkal járt. Értelemszerűen a kőtömbök alatt is bármi lehetett volna.

2004. július 23-án az ünnepélyes átadásra is sor került.

A hídnak nem csak az újjáépítés kapcsán van magyar vonatkozása.
Csontváry Kosztka Tivadart is megidézte a látkép. A Római híd Mostarban c. 1903-as alkotása - a Tavasz Mostárban c. alkotása mellett - jelenleg a pécsi Csontváry múzeumban élőben is megtekinthető. Ha egy másik boszniai alkotást is látni akarunk tőle, akkor Jajce-t is érdemes megismerni.

Ezen felül azért ne feledjük: Bosznia Hercegovina 1878-tól számítva néhány évtizedig az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte. (Nyomokban fellelhető a Monarchia építészete, de nem túl jelentős.)

Visszakanyarodva a hídhoz adódik a kérdés:

Miért kellett belelőni a hidat a Neretvába?
A várost ma horvátok, bosnyákok és részben szerbek is lakják. A háborút megelőzően nemzetek, vallások adták a város tarkaságát. A híd a horvát oldal és bosnyák oldal együvé tartozását szimbolizálta. A hídon még kerékpárral is csak a kezünkben, vagy tolva kelhetnénk át, tehát a katonai jelentőség nulla. Az együvé tartozás szimbólumát „kellett" megsemmisíteni. Ez vezérelte, ez „indokolta", ez a logikája a hír lerombolásának.

Miért kellett ilyen nagy gondossággal pont ezt a hidat újjáépíteni?

Ma is érezhető a feszültség, ma is érezhető a város tragikus sorsa, ha az óvároson kívül tekintünk, látható hogy mekkora területet vesznek el a temetők... DE, az idő előrehaladtával egyre több helyi ember próbálja túltenni magát a múlt sérelmein és megpróbál erőt meríteni a híd újjászületésében.