Kedves Vivaldisok,
talán még nem késő hogy megírjam élményeinket a varázslatos Dél-Itália kincsei programról. Ez még júliusban történt, a késlekedés okáról később…
Már maga a program is olyan volt, hogy az ínyenc utazó elégedetten csettint – pedig nagyon strapásnak bizonyult, főleg ha hozzáadódott a szinte állandó hőség. De az útnak volt két felfrissítő, feledhetetlen összetevője: Mison Andi meg a légkondis busz. Utaztam életemben eleget, és összeakadtam jó idvezekkel is – na de hát Andi mindenkit felülmúlt. Nagy szerencsénkre a társaság kellemesen fogékony volt az ismeretterjesztésre. Tátott szájjal hallgattam az elvárható információkon túl mindazt a kulturális, néprajzi, történelmi ismeretcsomagot, amit roppant szórakoztató adagokban élvezhettünk. De arra például végképp nem számítottam, hogy elballagunk a nápolyi bűnözőnegyed (biztonságos) peremére is, ráadásul kvázi bűnözésszociológiai ismertetést is kapunk… Gyakorló olaszosként olykor egész picire összementem…
És persze Andi mindig és mindent meg tudott oldani – szóval a csoport angyalaként működött, akár hiszitek, akár nem. Azért még hozzáfűzöm, hogy helyi idvezként Ági is nagyon jó volt – de a meleg és Capri zsúfoltsága ellen mind tehetetlenek voltunk – pedig majdnem mindig sikerült árnyékot is találni. NB. Pompeiről elég sokat tudtam, jártam is ott sok évtizede, na de a gyorskiszolgáló rendszerű bordély nagy újdonság volt…
Késedelmesen küldött levelem oka sajnos maga a Vezúv, ahova ugyan vakmerően felmásztunk, de be kell látnom, ez már nem igazán az én korosztályomnak való. Ezért késlekedtem.
Szóval nagy köszönet a Vivaldinak a szervezésért (még ha utána ki is kellett pihenni a nyaralást) és Mison Andinak mindenért. B.J.Istvánék
...
Részletek
