Irodánk 2001-ben azzal a céllal nyílt, hogy színvonalas európai körutazásokat kínáljon utasainak. Több, mint 10 éve azon fáradozunk, hogy a kezdetektől sikeres körútjainkat (Prága, Krakkó, Róma, Erdély, Velencei karnevál), továbbra is élménydús programokkal tarkítsuk, valamint, hogy minden évben újdonságokkal is szolgáljunk régi és új utasaink számára. 2008-ban Szlovénia, Bajorország és Svájc került újonnan palettánkra, 2009-ben Salzburg és a Salzkammerguti tóvidék volt újdonság.  Tíz éves fennállásunk alkalmából még több új úticél került bevezetésre, melyek ugyancsak nagy érdeklődésre találtak: Tiroli élmények, Üdítő Ausztria, Montenegró és Bosznia, és az igazán nagy sikert arató Felemelő Ausztria programunk, melyre időpontonként 2-3 autóbuszt is indítunk a nagy érdeklődésre való tekintettel. Ezen kívül meglévő programjainkat is igyekeztünk mindinkább a véleményekre, észrevételekre való tekintettel átalakítani, valamint új ötletekkel bővíteni. Ajánlataink között egyre több egynapos utazás szerepel, szintén a nagy érdeklődének köszönhetően. Időközben megbízható partnereink ajánlatait is megtalálhatják kínálatunkban, ezzel is növelve az elérhető úticélok listáját.

Nyáron is bátran keressenek fel minket, hiszen számos nyaralási ajánlattal várjuk Önöket: akár a Balatonon, akár külföldön szeretnék tölteni nyári szabadságukat. Télen pedig a síelni vágyóknak kínálunk elsősorban ausztriai sítúrákat, illetve karácsony előtt, Adventkor színes utazásokat kínálunk a tőlünk már megszokott úticélokkal.

Az elmúlt évek bebizonyították számunkra, hogy nem hiábavaló azon törekvésünk, hogy nem csupán egy utazási iroda legyünk a sok között, hanem egy olyan szolgáltató vállalkozás, akiben bíznak a vendégei. Örülünk, hogy eddig is kielégíthettük igényeiket és ezután is arra törekszünk, hogy az Önök utazási elképzeléseit valóra váltsuk! Várjuk, tehát Önöket továbbra is bármilyen utazásról is legyen szó!

Ajánlataink áttekintéséhez kellemes időtöltést kívánunk!

A mielőbbi viszontlátás reményében: Nádas Erik, Hesz Éva, Pauló Eszter, Nagy Adrienn, Czigány Réka

Történelem és az Öreg Híd
A Mostar-i Öreg Híd (Stari Most), immár csak a nevében öreg. A balkáni háborúnak köszönhetően 1993-ban odaveszett... A Világörökség része.

A kőhíd megépítését I. Szulejman rendelte meg 1557-ben. Tíz év alatt készült el. Abban az időben a híd technikai bravúrnak számított, mivel ez volt a leghosszabb egynyílású híd. 30 métert hidal át és az ív 23 méter magasra emelkedik a Neretva folyó átlagos vízállásához mérten.

A 1992-ben induló boszniai háború során a bosnyákok és horvátok közösen 18 hónapon át sikerrel ellenáltak a szerb ostromnak. Rögtön az ostromot követően a horvát katonák a bosnyákok ellen fordultak, aminek egyik következménye volt a szimbolikus összekötő híd Neretvába lövése. A romboláson egy horvát tank „dolgozott". 1993. november 9-én délután fél négyre a 450 éves emlékhíd néhány óra elteltével teljesen megsemmisült.

A háború végén azonnal megkezdődtek a híd újjáépítésére tett előkészületek. Egy éves kutatómunkát követően maga a munka is megkezdődött. Magyar SFOR alakulat búvárai emelték ki a híd darabjait a folyóból. Nem volt kockázatmentes feladat. Túl a művelet nehézségén, az aknamenetesítés is komoly kockázatokkal járt. Értelemszerűen a kőtömbök alatt is bármi lehetett volna.

2004. július 23-án az ünnepélyes átadásra is sor került.

A hídnak nem csak az újjáépítés kapcsán van magyar vonatkozása.
Csontváry Kosztka Tivadart is megidézte a látkép. A Római híd Mostarban c. 1903-as alkotása - a Tavasz Mostárban c. alkotása mellett - jelenleg a pécsi Csontváry múzeumban élőben is megtekinthető. Ha egy másik boszniai alkotást is látni akarunk tőle, akkor Jajce-t is érdemes megismerni.

Ezen felül azért ne feledjük: Bosznia Hercegovina 1878-tól számítva néhány évtizedig az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte. (Nyomokban fellelhető a Monarchia építészete, de nem túl jelentős.)

Visszakanyarodva a hídhoz adódik a kérdés:

Miért kellett belelőni a hidat a Neretvába?
A várost ma horvátok, bosnyákok és részben szerbek is lakják. A háborút megelőzően nemzetek, vallások adták a város tarkaságát. A híd a horvát oldal és bosnyák oldal együvé tartozását szimbolizálta. A hídon még kerékpárral is csak a kezünkben, vagy tolva kelhetnénk át, tehát a katonai jelentőség nulla. Az együvé tartozás szimbólumát „kellett" megsemmisíteni. Ez vezérelte, ez „indokolta", ez a logikája a hír lerombolásának.

Miért kellett ilyen nagy gondossággal pont ezt a hidat újjáépíteni?

Ma is érezhető a feszültség, ma is érezhető a város tragikus sorsa, ha az óvároson kívül tekintünk, látható hogy mekkora területet vesznek el a temetők... DE, az idő előrehaladtával egyre több helyi ember próbálja túltenni magát a múlt sérelmein és megpróbál erőt meríteni a híd újjászületésében.